Etikett, viselkedési normák Koreában

Etikett, netikett, a két nálunk is ismert norma elnevezései. Dél-Koreában, tőlünk messze teljesen más az elvárás, más a tisztelet kimutatásának módja, nagyjából minden. Összeszedtem azokat a dolgokat, amik a koreai etikett alapjait képzik.

Köszöntés

A köszönésük a meghajlás kíséretében történik. Azt is tudjuk már, hogy kinek milyen mértékűen kell meghajolni, de most nézzünk meg egyéb dolgokat ezzel kapcsolatban. A leghagyományosabb koreai üdvözlési forma a meghajlás, ilyenkor a fiatalabbnak mindig mélyebben kell meghajolnia az idősebb felé. A férfiak között még szokás a kézfogás, de a nők körében ez nem jellemző. Kézfogáskor a tisztelet jeleként jobb kezünket támasszuk meg bal kezünkkel!

A koreaiak nem várják el egy európai turistától a meghajlást, még akkor sem, ha nem csak turista, hanem ott lakik, viszont, ha mégis meghajolsz azért nagyon szeretni fognak téged. Szeretik már azt is, ha csak megszólalsz a nyelvükön, vagy akár tudod használni az evőpálcikát, ami ha még nem megy, akkor nemsokára fog, mivel spoilerezek most egyet, nemsokára megtanítom nektek is, persze van aki már tudja…

Visszatérve arra, hogyha te meghajolsz előtte, pedig európai vagy, akkor azt általában ő egy meghajlás után egy kézfogással folytatja, hogy a te kultúrád is szem előtt legyen.

A meghajlást mindig az alacsonyabb státuszú személy kezdeményezi, a kézfogást pedig mindig a vezetőbb személy.

Ha te kezdeményezed a meghajlást, akkor te köszönsz először.
Ha társas összejövetelen vagy, akkor várd meg míg bemutatnak, addig ne kezdeményezz semmit, csak ha kérdeznek akkor válaszolj, de te addig ne kérdezz. Ha bemutattak a társaságnak, vagy esetleg a kérdés ami hozzád érkezett a bemutatkozásodat kérte, akkor az is számíthat bemutatkozásnak, onnantól már beszélgethetsz.

Amikor elhagysz egy társas összejövetelt, a viszontlátást követően egyenként hajolj meg mindazoknak akik éppen a társáságodban voltak.

Érintések

A koreaiak között nem szokás a másikat megérinteni vagy hátba veregetni, csak akkor, ha közeli barátokról van szó. Kerülik a közvetlen szemkontaktust, habár a fiatalok között ma már egyre gyakoribb. Tiszteletlenségnek számít, ha beszélgetéskor közvetlenül egy idősebb ember szemébe néznek. Viszont jellemző a bámulás, amivel rosszallásukat, helytelenítésüket tudatják vele.

Mások előtt illetlenség a lábakat keresztbe tenni vagy nyújtózkodni, a lábaknak végig a padlón kell maradnia. A rövid szoknya viselése kedvelt, és az iskolákban elvárt, így a közhelyeken a nők egy ruhadarabot visznek magukkal, vagy táskájukat helyezik az ölükbe a kellemetlen helyzet kiküszöbölése végett.

Érkezési, távozási etikett

Ha meghívnak egy koreai házba:

• Amennyiben több vendég van a vendégeknek illik találkozni valahol és egyszerre indulni a házhoz.
• 30 percet késni még nem illetlenség.
• Soha ne lépj be a házba cipővel, bár ezt egy Koreába utazó, esetleg költöző már valószínűleg tudja…
• A házigazdák mindenkit egyenként üdvözölne.
• A házigazda a vendégek jelenlétében mindig italt önt, azonban a háziasszony soha nem tölthet.    
• A vendég is tölthet italt, de csak másik vendégnek, magának sohasem  
• A házigazdák elkísérik a vendégeket a kapuig/ajtóig, mert szerintük illetlenség bent búcsút inteni a vendégeknek.
• Mondj köszönetet nekik, és jegyezd meg ha esetleg újra meghívnának.
• Ha vacsorázni hívnak, akkor az fizet aki hívott, bár akadnak kivételek. Leginkább akkor, ha a lány hívja el a fiút, de mégis a fiú fizet.

Bővebben az ajándékozásról

• Az ajándékok a kapcsolat állapotát fejezik ki.
• Mindig viszonozni kell az ajándékokat(Szóval ha te kapsz ajándékot, neked is kell adnod)
• Tapintatlan drága ajándékot adni olyannak, akiről tudod, hogy nem engedheti meg magának a drága ajándék viszonzását.
• Ha meghívtak egy koreai házba virágot, jó minőségű csokoládét vagy gyümölcsöt illik vinni.
• Az ajándékokat illik szépen becsomagolni.
• Az ajándékodat vagy piros és sárga színekbe csomagold, mert az a király színei, vagy sárga és rózsaszínbe mert az a boldogságot jelenti
• Ne csomagolj fekete, fehér, vagy zöld papírba. Negatív jelentéssel bírnak.
• Üdvözlőkártyára ne írj pirossal. Főleg ne írd rá vele a saját neved…
• Amikor átadsz egy ajándékot azt két kézzel tedd, illetve ha te kapsz ajándékot, akkor két kézzel vedd el.

• Az ajándékot illik egyből megnézni, sőt tiszteletlenség, ha nem teszed. Bár a kíváncsiságtól úgyis megtennéd...

Üzleti kapcsolatok, etikett

A dél-koreaiak jobban szeretnek azokkal üzletelni akikkel személyes összeköttetésük van.

Ezért kulcsfontosságú egy harmadik személy által bemutatott lenni.

Az a személy akinek bemutat a harmadik személy sok dolgot tudni fog rólad, mert elmeséli milyen is vagy valójában.

Kapcsolatokat fejlesztenek olyan informális társas összejöveteleken keresztül, mint a vacsorázós összejövetelek.

Azok az egyének, akik kölcsönös bizalmat és tiszteletet adnak egymásnak, keményen dolgoznak azon, hogy sikeressé tegyék egymást.

A dél-koreaiak rendkívül közvetlenek a beszélgetésben. Ők nem idegenkedőek kérdező kérdéseire.

Mindenre választ adnak. Ha téged kérdeznek, válaszolj közvetlenül és tömören.

Öltözködés:

A férfiaknál a nyugatias öltöny és nyakkendő viselése az elvárt, a nőknél elegáns, nőies nem túl magamutogató kosztümök a megfelelőek az üzleti életben. Lényegében a ruhák konzervatívak, nem díszesek és kiegészítőket sem hordanak, eltekintve az órától és a jegygyűrűtől.

Névjegykártyák:

Szinte minden kicsit is fontosabb embernek van sajátja. Az első találkozásnál már oda kell adni a beszédpartnernek, de ennek is megvannak a módjai:

1. A kártyának csak az egyik oldalán van hangul írás, fontos, hogy mikor átadod akkor ez a fele legyen látható.
2. Két kézzel add át, mint az ajándékokat
3. Mindig illik őket alaposan átnézni, illetve megbecsülve tartani egy kártyatartóban
4. Soha, ismétlem soha nem írunk egy névjegykártyára, pláne nem a tulajdonos jelenlétében.

Étkezés, asztali etikett

• Várj arra, hogy elmondják hova ülhetsz le, mert erre általában szigorú szabályok vannak.
• Mindig azt szolgálják ki legelőször aki a legidősebb
• Általában a legidősebb személy kezd el először enni és a többiek őt követik, vagy a rangban magasabb személy.
• Soha ne szúrd át az ételt az evőpálcikával. Amennyiben gyümölcsöt kell felvenned, akkor szúrd fel egy fogpiszkálóra, mivel az ételhez kézzel nem nyúlhatsz
• Az evőpálcikáidat helyezd a tányérodra akkor, amikor iszol, vagy ha beszélni kívánsz.
• Ne keresztezze egymást az evőpálcikád amikor lerakod az asztalra.
• A csontokat vagy a héjakat az asztalra tedd vagy egy arra kijelölt tányérra.
• Próbálj ki mindenből egy keveset. Szokás megkérdezni, hogy mi, micsoda.
• Utasítsd vissza a repeták első ajánlatát, ha másodjára is megkérdezik, akkor viszont illik elfogadni.
• Fejezz be mindent a tányérodon.
• Azzal mutatod, hogy befejezted az evést, amikor az evőpálcikáidat lerakod az asztalra . Soha ne helyezd őket párhuzamosan a rizsedénnyel.
• Nem illik enni az utcán. Arról fogalmam sincs, hogy itt beleszámít-e az utcán kapható vattacukor és társai, de nem hinném, mivel akkor miért árulnák ott?
• A kínai és japán étkezési szokásokkal ellentétben a koreaiak soha nem emelik fel a tányért a szájukhoz, mindig az asztalon tartják és a pálcikával emelik a szájukhoz.
• Orrfújás: az asztalnál nem illik orrot fújni, pedig sokszor fordul elő, hogy az erős ételektől szükség lenne rá. Ilyenkor elnézést kérnek és elvonulnak az asztaltól, bár ez itt is megcsinálná mindenki…

Étkezés

Eszközök tekintetében leginkább a fémből készült pálcikákról és a kanalakról beszélhetünk, ebben körülbelül ki is merül a koreai étkészlet. Persze rengeteg fajta kanál van, sőt pálcikából sem egy fajta létezik, tehát van választék.

Egy koreai étkezés alapvető része a rizs (pab), amelyet az tányérjuk bal oldalán, fémedényben, fedéllel letakarva helyeznek el. Főzhetnek bele árpát, babot (ettől lila is lehet). A rizs az étkezés kötelező része, de önállóan is lehet fogyasztani sült rizst (boggeumpab) formájában (zöldségekkel, tenger gyümölcseivel). A képen bekarikáztam néhány rizstálat, hogy ne kelljen keresni. (szorgalmi feladat: Hány rizstál bujkál a képen?)

Jobb oldalon helyezik el a leveses tálat. Ez nincs mindenkinek külön, az asztal jobb oldalán található egy tálban, amiből mindenki vehet, sőt illetlenség, ha nem eszik belőle. Kétféle levest különböztethetünk meg. A gug-ban több a víz és kevesebb a zöldség, kisebb tálból is fogyasztották és az étkezés egyik kicsi részeként. Korábban ez általánosabb volt. A másik a chigae, amely sűrű, sok benne a táplálék, nagyobb tálból is fogyasztják és akár főételnek is tekinthető. Az étkezésben a leves lehet kiegészítő, vagy főétel. Ha főétel, akkor legáltalánosabban kimchichigae, szójababpasztás leves(sundubuchigae) vagy csípős tofuleves (doejangchigae) (zöldség, tengeri gyümölcsök). Ez utóbbit tűzforró edényben szolgálják fel. A nagyobb asztaloknál az asztal közepén is található a levesekből.

A köretek(banchan) pedig kitöltik a maradék helyet, kis tálakban.

Pálcikahasználat

Nem hinném, hogy jobban el tudnám magyarázni, mint ez az író, én is tőle tanultam meg használni, szóval csak érthető. Az én tudatomig eljutott valami, szóval nem lehet nehéz.

“Az evőpálcika általában egyik végén vastagabb (ez van a kezünkben), a másik végén vékonyabb (ezzel fogjuk meg az ételt). Fontos, hogy két egyforma hosszúságú és kiképzésű pálcikát használjunk, hiszen csak így lehet könnyen felemelni vele az ételt. Ha a pálcika vastagsága végig egyforma, a megfogható végét valamilyen díszítés jelzi.

A pácika változó hosszúságú lehet. Az egészen hosszú, akár 30-50 cm-es pálcikákat általában főzéshez használják.

Vékonyabb vége lehet enyhén csúcsos, vagy tompa. A tompa végű pálcikák szélesebb pontos érintkeznek egymással, ezáltal könnyebb lehet az étel megragadása. A hegyesebb végű pálcikával könnyebb lehet a halak szálkázása, egyeseknek az étel megragadása is. A pálcikára azonban nem illik felszúrni az ételt.

Használata:

1. Az egyik pálcikát helyezzük a tenyerünk és a hüvelykujjunk találkozásához, kicsit szorítsuk oda és támasszuk meg a gyűrűsujjunkkal.

2. A másik pálcikát fogjuk a hüvelykujjunk, a mutatóujjunk és a középső ujjunk közé, nagyjából mintha írni akarnánk vele. A két pálcika hegyének egy vonalban kell lennie.

3. A felső pálcika fel-le mozgatásával akár nagyobb darab ételt is összefoghatunk.

4. Kellő gyakorlattal a pálcikát úgy használhatjuk, akár egy fogót.

Általános szabályok:

• A pálcikát nem használjuk zajkeltésre, figyelemfelkeltésre és gesztikulációra
• Illetlenség játszani a pálcikával
• A pálcikával nem mozgatunk más tárgyakat
• Nem illik a pálcikára szúrni az ételt
• A pálcikákat használaton kívül vízszintesen, egymással párhuzamosan illik letenni, a tányérra vagy a pálcikatartóra.
• A pálcikát használaton kívül soha ne szúrjuk a rizsbe vagy a tésztába, úgy hogy a vége felfelé áll, ez nagyon illetlenség és durvaság, mert bármilyen felfelé álló, vékony hosszúkás tárgy a füstölőkre emlékeztet, melyeket temetések alkalmával gyújtanak.”

Vannak dolgok, amiket máshonnan szedtem össze a használathoz, bár ezek inkább képek, ha a szöveg nem volt érthető, akkor nézd meg ezeket a képeket. Aztán persze bele kell szokni abba, hogy eltaláld az egyik pálcával a másikat és fel tudj emelni valamit, de nem is mondta senki, hogy elsőre tökéletes lesz.

Italok

Étkezés után hagyományosan teákat, édes innivalókat isznak. A tea (cha) lehet zöldtea (nokcha) vagy árpatea (boricha) A rizsből készült italt shigye-nek, a fahéjból készültet sujonghwa-nak nevezzük. Továbbá érkezésekkel szénsavmentes vizet, alkoholt is fogyaszthatnak. Csapvizet viszont senki sem iszik, ehhez a megfelelő víztisztító berendezések vannak beszerelve szinte minden lakásban.

Alkohol

A megengedett alkoholfogyasztás és dohányzás 19 év felett van.( ugyebár ők egy évesen születnek, tehát ez megfelel a 18 éves kornak nálunk. Illetve a horrorfilmekre is 19 van ráírva, mert náluk az számít a felnőtt alsóhatárnak)

Esténként nagyon gyakori a nyilvános részegség, de általában mindenki mellett van legalább egy barátja, aki hazakíséri.

Az alkoholok közül a soju és a sör(maekju) a legelterjedtebb. A soju egy 12%-os ital, aminek különféle változatai vannak. Ha a sojut sörrel vegyítik, az ütős itallá válik, ezért dinamitnak (bokdanju) nevezik. Ezenkívül fogyasztanak még szilvalikőrt(maeshilju) és rizsbort(maggori), amely a tejre hasonlító, sűrű, fehér ital.

És még ismertek az aloe verás innivalók is.

Egyéb szem előtt tartandó szabályok:

• Nem illik borravalót adni, ez olyan fura dolognak tűnik náluk (lehet már elmondtam egyszer, de azért leírom ide is, jobb kétszer, mint egyszer se)
• Nem illik mutogatni valakire (mondjuk ez nálunk sem). Inteni valakinek egész kézzel szokás, nem csak a mutatóujjal. Kerülni kell a "az az ember" "srác" "fickó" és egyéb hasonló szavakat társaságban, mert ez sértő lehet.
• A külső mindig téma egy beszélgetésben. A koreaiak, túlnyomó többségben, nem csak meglehetősen hiúk, de hajlamosak azt gondolni, hogy mások megjelenésébe is beleszólási joguk van. Ez pedig gyakran olyan kínos pillanatokhoz vezethet, amikhez egy nyugaton felnőtt ember a lehető legkevésbé sincs hozzászokva. Ne lepődj meg, ha egy koreai szemrebbenés nélkül szóvá teszi, ha szerinte meghíztál, akkor is, ha nem vagytok közeli kapcsolatban. Amennyiben gyakran sminkelsz, készülj fel rá, hogy ha ismerőseid smink nélkül látnak, rögtön azt fogják hinni, hogy beteg vagy. Ezeket egyébként nem sértésnek szánják, és nem is értik, miért furcsállja a legtöbb külföldi. Természetesen előfordul az is, hogy burkoltabban fogalmaznak. Példának okáért, ha úgy vélik, hogy túl sokat mutatnak a ruháid, udvariasan megérdeklődik, hogy nem fázol-e (nyáron is!), vagy épp kuncogva megjegyzik, milyen „szexi” vagy ma. (Érdekes megemlíteni, hogy amíg lányok esetében a falatnyi forrónadrágokkal teljesen ki vannak békülve és szívesen használják is őket, addig a dekoltázs kész polgárpukkasztásnak minősül.)
• A koreaiak nagyon udvarias és figyelmes nemzet, de vannak helyzetek, mikor ennek a szöges ellentétét mutatják meg. Az utcákon bizonyosodik be ez a legjobban. Ne számíts arra, hogy valaki megfogja az ajtót, hogy ne csapódjon rád, miután ő már bement, illetve előre sem engednek senkit, csak akkor, ha ők épp a negyedikek lennének… Érdekes tulajdonságuk, hogy bárhol, bármelyik pillanatban megtorpanhatnak, és ezt általában egy forgalmas helyen teszik, hogy biztos nekik menj és te kérj bocsánatot. Mind ezt azért, mert egy üzenetük érkezett. nem egy helyen olvastam a kutakodásom közben kiborult turisták bejegyzéseit közösségi oldalakon, hogy egy koreai a lépcső utolsó fokán állt meg és nem lehetett kikerülni, vagy esetleg az úttest közepén, vagy a járdán.
• A tömegközlekedés egy káosz a Koreában élő magyarok elmondása szerint. Nem fogják megvárni, hogy leszállj, hanem az ajtó kinyitása után már nyomulnak is be egyszerre nyolcan a két személynek is szűkös ajtón.De azért vannak pozitívumok is. ha te kedves vagy akkor ők is azok. Hozok egy hétköznapi példát: Tegyük fel, hogy átadod a helyed egy idős koreai néninek. Mivel te így felállsz, ezért a nő felajánlja, hogy segít a cuccaiddal míg együtt utaztok. Ez ott egy teljesen normális dolog. Emellett a nagy tömeg miatt rengeteget tudnak meg egymásról. Egy magyar tanulólány blogján olvastam, hogy ő nem egyszer követhetett figyelemmel sorozatepizódokat, illetve video-játék pályákat a tömegközlekedés segítségével.

+ Tipp: Semmi esetben se ülj le a metrókocsik végében lévő hármas ülésekre. Ezek az ülések időseknek, kismamáknak, látássérülteknek és mozgáskorlátozottaknak vannak fenntartva, a koreaiak pedig ezt nagyon szigorúan be is tartják.

• A koreaiak úgy félnek a kínos helyzetektől, mint a tűztől, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék azokat, kegyes hazugságoktól kezdve hosszadalmas köntörfalazáson át egészen a probléma tudatos ignorálásáig. Ez azért van, mert a távol-keleti „arc” koncepciója (koreaiul „gibun”), ami az ember büszkeségét szimbolizálja, nagyon fontos szerepet játszik az ország kultúrájában. Az elv fő célja, hogy az ember minden áron elkerülje saját maga és mások kínos helyzetbe hozását. Abban az esetben azonban, ha a fent említett módszerek közül egyik sem válik be, a koreaiak legáltalánosabb védekezése a kínos mosolygás, amit a külföldiek gyakran félreértenek. Ha tehát például egy koreai átgázol rajtad a biciklijével, aztán csak bámul rád esetlenül vigyorogva, az nem azt jelenti, hogy jól szórakozik rajtad – hanem hogy épp süllyed a föld alá, és fogalma sincs, mit csináljon.Cserébe ennek a koncepciónak a szöges ellentéte történik akkor, ha az illető részeg.
• Igen, nem: Koreaiak, csak úgy mint a többi ázsiai ember kerüli az egyenes elutasítást, a "nem" szócskát, és igyekeznek kikerülni. Ezért az igen nem mindig igen. Ezért a kérdést is lehet úgy jobb feltenni, hogy ne egyenes igen vagy nem választ lehessen rá csak adni.
• Nem illik a politikáról, a Koreai háborúról, szocializmusról és kommunizmusról beszélni velük. De azon sem kell meglepődni, ha ők azonnal a hány éves vagy? és mennyi a fizetésed? kérdéssel indítanak. Ezek alap témák, nem úgy mint a családi afférok megvitatása. Általánosságban azok a témák merülnek fel ilyenkor amiket egy magyar elkerülne. Sok külföldi vallatásnak veszi, de persze ők nem annak szánják. Ismét idéznék egy bejegyzést. A lillaekovacs.blogspot.com-ról, ahonnan tanulok koreaiul, persze kiegészítve más oldalakkal is. A feljegyzésben a saját véleményét fejti ki Lilla, ezért nem egy összefoglalónak mondanám, inkább egy nézőpontnak a 7 milliárd közül. Itt a bejegyzés:

“Úgy gondoltam írok egy olyan bejegyzést, ahol az eddigi, élményeimet és véleményeimet írom le a koreaiakról.

Ismétlem, a saját tapasztalataimat írom le és az egyéni, szubjektív véleményemet. Ez egyénenként változhat és valószínűleg mindenkinek más a véleménye és a tapasztalata! Ezeket a sorokat nem kell készpénznek venni és ez alapján megítélni a koreaiakat, mi magyarok sem vagyunk egyformák! Illetve azt is szeretném megjegyezni, hogy nem személyes találkozások alapján fogalmazódtak meg ezek a vélemények bennem csak interneten keresztül kommunikáltam/kommunikálok velük!

Az egész bejegyzést egy koreai srác váltotta ki, aki tegnap rám írt Interpalson. A vele folytatott beszélgetés után kezdtem el összeszedni a gondolataimat és jutottam arra a következtetésre, hogy írok egy posztot.

Nos, a fiú eléggé beszédes volt, ami meglepett, mert nekem, azaz eddigi tapasztalatom, hogy az átlag koreai fiúk nem túl bőbeszédűek, legalábbis neten keresztül nem. Gondolom ez betudható annak, hogy nem valami jók angolból, európai vagyok, nem tudnak mit írni, nincs közös téma, félnek vagy igazából nem tudom… Én már arra is gondoltam, hogy csak én nem tudok velük megfelelően kommunikálni. Alapkérdéseket tudok tőlük kérdezni, de ezeket már nagyon unom, mert mind ugyan azt válaszolja mindig és ezért már nem is szeretem ezeket a kérdéseket feltenni. A nyelvről megint nem szeretem kérdezgetni őket, mert vagy nem értik meg, hogy mit is kérdezek, vagy pedig jön a tipikus duma, hogy na, majd ő megtanít engem koreaiul. Amiből mondanom sem kell nem lesz semmi, mert aztán írja, hogy, ha bármi kérdésem lenne, kérdezzem őt nyugodtan, segít. Mindezek mellett azt meg kell hagyni, hogy többségük tényleg nagyon segítőkész és válaszol minden kérdésre, de hát egyértelmű, hogy nem tud megtanítani koreaiul. Én sem tudnék senkit (főleg nem interneten keresztül) magyarul megtanítani, hibába az anyanyelvem.

Szóval visszatérve az elejére, nem valami tartalmasak a beszélgetéseim a koreaiakkal. Ha nem alap dolgokat kérdezgetnek tőlem, akkor van, hogy áttérnek számomra kellemetlen témákra khm…, amik azt eredményezik, hogy nem írok vissza és megszakad a beszélgetés. Dana mondta jól egyébként, hogy nem árt a beszélgetés legelején tisztázni a szándékainkat, azt, hogy kapcsolatban vagyunk-e vagy sem, a korunkat, stb., mert hajalmosak félre érteni a dolgokat. Ehhez nem kell nagy dolgokra gondolni, egy egyszerű, kedves megnyilvánulás elég, ahhoz, hogy a beszélgetés új fordulatot vegyen, ami csak felesleges kellemetlen helyzetekhez vezethet.

Én többnyire fiúkkal beszélgetek, eddig összesen egy koreai lánnyal beszéltem, aki egy terjedelmes üzenetet küldött nekem, amiben a segítségemet kérte a nyelvtanulásban, (német) cserébe pedig felajánlotta, hogy segít a koreai nyelvben és válaszol a Koreával kapcsolatos kérdéseimre. Nos, válaszoltam neki és azóta sem beszéltünk… (amúgy úgy érzem a koreai lányok nem túl nyitottak felénk, nyugati lányok felé...)

Elég fura ez számomra amúgy, hogy hatalmas elánnal írnak egy terjedelmes üzenetet, sok cuki-muki dologgal megtűzdelve és miután válaszol, az ember nekik nem írnak egy szót sem vissza (persze ez sem igaz mindegyikre eddig két ilyen esettel találkoztam, de gondoltam meg említem, hogy, ha mással is történik, ilyen ne érezze furán magát).

A poszt elején említett „interpalsos” srác annyi mindent kérdezett tőlem, hogy kissé furán éreztem magam, már csak egy vallatólámpa hiányzott komolyan. Minden kérdésében kicsit azt éreztem, hogy azt gondolja, hogy "na, itt van egy európai lány, aki koreaiul tanul, tuti csak a kpop és a koreai drámák miatt". Ami igazából rám nem igaz. Szeretem a kpop-ot viszont koreai filmeket nem nagyon nézek, és őszintén nem tartom magam fanatikusnak sem. Persze nekem is tetszenek az általam szeretett koreai fiú bandák tagjai és olykor én is szétfolyok egy-egy kép, videó láttán, de ennyi, semmi több. Egyszerűen csak élvezem a zenét és a klipek nyújtotta látványt (haha).^-^

Viszont sokszor kicsit túlzásnak érzem, azt amennyire ki vannak akadva a kpopon a koreaiak meg minden ilyenen dolgon, nagyon sok koreainak lehet olvasni a bemutatkozásában Interpalson, hogy nem szeretne kpop-al kapcsolatos leveleket kapni és, hogy ő nem egy idol. Igazából valahol megértem, hogy az ”átlag” koreai fiúk már nagyon unják az olykor gátlástalan és pofátlan európai, amerikai lányok ömlengését, tényleg kiborító, amit egy-két helyesebb koreai fiú képe alatt leművelnek a lányok. Kapásból irkálják nekik, hogy „oppa <3” stb. ami nekem is sok nem, hogy egy koreai fiúnak (erre is láttam már utalást bemutatkozásokban, mármint az oppázásra, hogy utálják idegenektől).

Amúgy szerintem Korea a jelenlegi népszerűségét itt Európában, nagyban a kpopnak, a koreai drámáknak és sorozatoknak köszönheti, persze lehet, ezt én látom rosszul, de a lányok többsége, (tehát nem mind) nem Korea gyönyörű tájairól, finom ételeiről és modern kütyüiről áradozik, hanem az idolokról és a koreai pasikról szóval. ^-^"

Na, de most már rátérnék arra, miket is kérdezett tőlem tegnap a koreai fiú. A kérdései elég sablonkérdések voltak, miután leírom, őket sokan gondolhatják azt, hogy ezek miért akkora szám kérdések, hisz mind ezeket kérdezik, igazából itt nem tudom átadni, de a srác írásstílusa volt az, ami most más volt. Kissé provokatív módon tett fel a kérdéseket.

Az első kérdése az volt, hogy a koreai nyelv nehéz-e külföldiként, a válaszom az volt, hogy, nehéz, de én imádom! A második kérdése az volt, hogy miért tanulok koreaiul. Az válaszom az volt, hogy szeretem és tetszik a koreai írás, mert a környező ázsiai országok írásaitól eltér, és egyedülálló, illetve azért mert kevés magyar beszél koreaiul. Erre ő csak annyit mondott, hogy minden külföldi ezt válaszolja. Igazából ezen kicsit kiakadtam, mert nem tudom erre őszintén mi mást lehetett volna válaszolni főleg, hogy én sem vagyok perfect angol így nekem is muszáj úgy fogalmaznom és összeszednem a gondolataimat, hogy azokat helyesen „papírra tudjam vetni”...  Egyébként, mivel magyarul tudok, (haha ^-^”) elmondom nektek, hogy miért is tanulok koreaiul. Egyrészt tényleg nagyon tetszik a koreai írás, tetszik a kiejtés illetve számomra itt Magyarországon ez olyan, mint egy ”titkos nyelv, írás”. A szobámba bármit kiírhatok koreaiul, senki sem fogja érteni. Mindezek mellett jó lenne a dalszövegeket, interjúkat, filmeket érteni. Illetve koreaiul mégis csak más lenne a társalgás egy koreaival, az egyik koreai srác amúgy azt mondta nekem, hogy, ha beszélem, majd a nyelvet egy új Koreát ismerek majd meg, ez így szépen és jól hangzik, reméljük, egyszer letudom, majd írni, hogy ez tényleg így van-e...

Amúgy a válaszára visszatérve először az jutott eszembe, hogy örüljön, hogy nem jöttem elő a kpopal, meg azzal, hogy minden koreai fiú milyen "cute", mint az európai lányok többsége (elég megnyilvánulást láttam már európai lányoktól, ahhoz, hogy ezt ilyen bátran leírjam).

A két kérdés után (amivel látszólag nem volt megelégedve) a harmadik kérdése az volt, hogy van-e KakaoTalkom. Mivel van ezért megadtam az ID-m és a beszélgetést KakaoTalkon folytattuk. (Ha nem ismernéd a KakaoTalkot ITT bővebben olvashatsz róla). Nem szoktam nagy ügyet csinálni abból, hogy megadom-e a Kakao ID-m vagy sem, mert, ha nem szimpatikus az illető tudom, törölni és tiltani is.

A kedvencem amúgy az, hogy Interplason beszélek velük, elkérik a KakaoTalk ID-m felvesznek és írnak Interplason, hogy küldtek üzenetet KakaoTalkon. Végül is valószínűleg magamtól nem látnám ^-^” ja és persze, amilyen udvariasak ott is köszönnek és megkérdezik, hogy, hogy vagyok, sőt van, aki újból bemutatkozik, és szinte elmagyarázza, hogy ki is ő és, hogy az előbb beszéltünk Interplason (mintha másodpercenként kapnék annyi üzentet, hogy ne tudnék rájönni, hogy ki is ír…)

Na, a KakaoTalkos szokások kivesézése után visszatérnék a tegnapi beszélgetésre.

A negyedik kérdése az volt, hogy, hogy vagyok (haha nem bírtam ki hagyni) utána pedig arról érdeklődött, milyen is az élet itt Magyarországon. Igazéból szívem szerint kapásból beírtam volna, hogy sz*r! De Dana felvilágosított a múlt heti találkozásunk alakalmával arról, hogy egy koreainak sosem panaszkodunk, mert nem érdekli őket és szánalmasnak tartják. Nos ezért csak annyit írtam, hogy, átlagos, hétköznapi és kicsit unalmas. Talán még ennek is panaszkodás szaga van. Ezután, hogy ne haljon meg teljesen a már alapból halott beszélgetés vissza kérdeztem, hogy Koreában milyen élni. Azt írta, hogy nem túl jó, mivel mostanában folytonos tragédiák követik egymást (itt a tavasszal bekövetkezett kompbalesetre gondolt többek közt).  Őszintén én meg ezzel a válasszal nem voltam megelégedve, mert Magyarországon is történnek tragédiák, meg itt is vannak gyilkosságok stb., de ezek nem határozzák meg teljes mértékben az én életem és nem hatnak ki rám olyan szinten, hogy ezért ne szeressek az országomban élni, na, mindegy ez is felfogás kérdése talán. Később megkérdezte azt is, hogy vannak-e koreai barátaim.

Mondtam, hogy igazság szerint ismerőseim vannak és talán csak egy barátom van, aki mindig segít nekem és válaszol az idióta, európai kérdéseimre illetve nagyon türelmes és kedves velem. Itt arról kérdezgetett, hogy tetszik-e nekem ez a barátom, tehát, hogy tényleg csak barátság van-e köztünk, mondjuk nem értem mi köze amúgy ehhez?! ^-^” de természetesen megválaszoltam a kérdését, hogy szigorúan csak barátok vagyunk! Aztán megkérdezte hány éves (a kora európai kor, vagy koreai), beszélünk-e még, Interpalson ismertem-e meg stb.. Nos, ezek a kérdések után azt hiszem, már érthetitek miért írtam, hogy kicsit vallatáson éreztem magam.

Egy-két kérdésre visszakérdeztem azért én is pl: neki vannak-e európai barátai stb. Amúgy furcsálltam is ezt a fajta kíváncsiságot, mert én eddig még nem nagyon találkoztam olyan koreaiakkal, akik ennyire beszédesek és kíváncsiak lettek volna, vagyis, de találkoztam, de azok, mind Európában éltek.

Ha már ezt ilyen szépen felhoztam erről is írnék egy kicsit. Nem egy olyan koreai írt rám Interpalson, akik nem Koreában, hanem valamelyik európai országban élnek (amúgy azért is hangsúlyozom mindig, hogy írt/írtak rám, mert én nem koslatok utánuk, nem zaklatom őket, akikkel beszélek azok önszántukból küldtek nekem üzenetet Interplason.) Az a tapasztalatom, hogy az Európában élő koreai emberekkel könnyebb a kommunikáció, nyitottabbak, beszédesebbek és más a stílusuk. Nehéz megfogalmazni, hogy milyenek is és, hogy miben is térnek el a Koreában élő honfitársaiktól. Azt hiszem a helyes válasz talán az, hogy ők már kicsit európaiakká válnak, jól, jobban vagy éppen tökéletesen beszélik az angolt, felvesznek európai szokásokat, viselkedésformákat, társalgási mintákat befolyásolja őket az adott ország lakossága és az új barátok, munkatársak is.

Azt hiszem hirtelen ennyi jutott eszembe, így is elég hosszú lett. Ahogy új dolog jut eszembe, új tapasztalataim, élményeim lesznek vagy ezt a posztot bővítem vagy pedig egy újabb posztot írok.

* Remélem senki sem bánja, hogy ezt a terjedelmes szöveget feldobtam pár kedvencemmel, és igen Lee Joon-t nagyon szeretem ^-^ “

Nekem eddig csak jó tapasztalataim voltak a koreai emberekkel, persze ez emberfüggő.

Read More

Seolji

Share Tweet Pin It +1

0 Comments